Main Contents
clarisssa @ 2012. jan. 27. 14:10
És eljött a napja, hogy átmegyek egy szutyok vizsgán, és, jó, persze, megkönnyebbülök, de nem tudok örülni neki, mert egy kedves évfolyamtársamnak meg nem sikerült, elviharzik, kiborul, nem tudok róla semmit, egyre csak görcsöl a gyomrom, aztán sms-ben közli, hogy ő most azonnal hazautazik, én meg írok neki, hogy nem erőltetem, de ha akar beszélgetni, találkozni, bármit csinálni, itt vagyok, de nem válaszol, én meg egyre csak rovom a köröket a belvárosban, szívből utálom ezt a nyomoronc tárgyat meg az írásbelit, meg a teszteket, és egyre idegesebb vagyok, hogy az egyik legokosabb-legszorgalmasabb embert, akit ismerek, most másodjára rúgják ki, pedig nála jobban senki sem érdemelne meg egy nagy ötöst, de ő még mindig elbújik, nem szeretne beszélgetni, persze nem hibáztatom, sőt, megértem, én is ilyen vagyok, de ugyanakkor meg összefacsarodik a szívem a gondolatára is, hogy ő most maga alatt van és nem tehetek érte semmit, pedig úgy szeretnék, de közben beesteledik és hazajövök és még mindig rajta jár az eszem és egyszer csak jön tőle egy sms:
úgy szeretném, ha megölelnél...
Kategória: mesélős |
0 komment
clarisssa @ 2012. jan. 24. 21:48
Szóval, miután kitaláltam, hogy miből és hol szeretném írni a szakdogám, elmentem ma vizsgázni és az adott klinikumból úgy kivágtak, mint a macskát szarni... Oké, mentegetőzhetnék, hogy a prof szigorú volt (az volt), hogy a tétel bonyolult volt (az volt) és hogy valami hihetetlenül fáradt vagyok így a 14. vizsgámon (az vagyok, mi az hogy!!!), de tény, hogy én is eléggé elbénáztam a feleletet. Joggal kérdezhetné bárki, hogy: na de miért épp ezt a tárgyat hagytad a végére??? Hát igen, itt van a kutya elásva. Hivatkozzunk mondjuk pillanatnyi (?) elmebajra.
Szóval most azon gondolkozom, hogy ugyanezt a témát vajon fogadnák-e más klinikán ahol még nem égtem be vizsgán, közben meg vadul készülök a jövő heti uv-ra...
Mellesleg, szakdoga... gondolkozhatok én témákban, keresgethetek anyagokat, ha egyszer közben a lényeg itt van szépen megfogalmazva ebben a régi viccben:
Nyuszika ül a fa tövében és írogat. Arra megy a róka és megkérdi:
- Mit írsz nyuszika?
- Szakdolgozatot arról, hogy a kis állatok hogyan tudják megvédeni magukat a nagyvadaktól!
- Ez hülyeség! Gyere a bokorba és mutasd meg!
A róka csupa véresen jön ki, de a nyuszikának semmi baja!
Arra jár a farkas is és ő is megkérdi a nyuszikát:
- Mit írsz nyuszika?
- Szakdolgozatot arról, hogy a kis állatok hogyan tudják megvédeni magukat a nagyvadaktól!
- Ez hülyeség! Gyere a bokorba és mutasd meg!
A farkas csupa véresen jön ki, de a nyuszikának semmi baja!
Arra jár a medve! Megkérdi:
- Mit írsz nyuszika?
- Szakdolgozatot arról, hogy a kis állatok hogyan tudják megvédeni magukat a nagyvadaktól!
- Ez hülyeség! Gyere a bokorba és mutasd meg!
A medve csupa véresen jön ki, de a nyuszikának semmi baja! Kijön utána az
oroszlán és így szól:
- Látod nyuszika, nem az számít, hogy miről írsz szakdolgozatot, hanem az,
hogy ki a konzulensed!
Nyuszika ül a fa tövében és írogat. Arra megy a róka és megkérdi:
- Mit írsz nyuszika?
- Szakdolgozatot arról, hogy a kis állatok hogyan tudják megvédeni magukat a nagyvadaktól!
- Ez hülyeség! Gyere a bokorba és mutasd meg!
A róka csupa véresen jön ki, de a nyuszikának semmi baja.
Arra jár a farkas is és ő is megkérdi a nyuszikát:
- Mit írsz nyuszika?
- Szakdolgozatot arról, hogy a kis állatok hogyan tudják megvédeni magukat a nagyvadaktól!
- Ez hülyeség! Gyere a bokorba és mutasd meg!
A farkas csupa véresen jön ki, de a nyuszikának semmi baja.
Arra jár a medve. Megkérdi:
- Mit írsz nyuszika?
- Szakdolgozatot arról, hogy a kis állatok hogyan tudják megvédeni magukat a nagyvadaktól!
- Ez hülyeség! Gyere a bokorba és mutasd meg!
A medve csupa véresen jön ki, de a nyuszikának semmi baja. Kijön utána az oroszlán és így szól:
- Látod nyuszika, nem az számít, hogy miről írsz szakdolgozatot, hanem az, hogy ki a konzulensed!
Kategória: rólam szól |
0 komment
clarisssa @ 2012. jan. 22. 16:38
Szorgalmi időszakban annyit fogytam, hogy a belgyó gyakvezérem elküldött kivizsgálásra. Jó, mondjuk már én is aggódtam egy kicsit, mert egyre csak az tűnt fel, hogy majd' leesnek rólam a ruhák.
Aztán most bezzeg vizsgaidőszakban egyre csak hízok és hízok. Nagy mennyiségű édesség rövid idő alatti eltüntetésére vagyok képes, de a "hm, csinálok egy kis micrós popcornt így lefekvés előtt és betömöm egyedül az egészet" hadművelet sem épp ritka esemény. Aztán persze mozgás meg semmi. Mentségemre szolgáljon, hogy azért mindennap van zöldség és gyümölcs is, illetve van egy "csináld magad" salátabár a könyvtár közelében - na, ha bent tanulok, akkor oda is be szoktam térni enni.
Na de feleslegesen mentegetőzöm, már megint 1 kg-mal a "versenysúlyom" fölött vagyok. Nem épp egészséges dolog rövid idő alatt ilyen sokat fogyni, aztán meg ilyen sokat hízni...
Kategória: rólam szól |
0 komment
clarisssa @ 2012. jan. 16. 17:17
És akkor most rendelek egy vagon aranyat, hogy aranyba tudjam foglalni a kedves belgyó prof nevét, akinél ma délután vizsgáztam. Az egyik legemberségesebb vizsgáztató, akivel valaha találkoztam, és mondom ezt annak ellenére is, hogy mindemellett szúrós szemű, szigorú bácsika. Ráadásul láttam már beteggel foglalkozni és le a kalappal! Az a régi vágású, ma már ritkaság számba menő, figyelmes, türelmes orvos ő, akiről mindenki példát kellene, hogy vegyen. És ezt nem csak azért mondom ám, mert ötöst adott! ;)
Kategória: mai nap |
1 komment
clarisssa @ 2012. jan. 13. 20:57
Bevallom, néha már csak azért is belépek az etr-be, hogy nézegessem a tantárgyaim hosszú listája mellett az egyre szaporodó "Teljesítve" bejegyzéseket. Mert már fáradok, nyűglődök. Kezd elegem lenni ebből a sok vizsgából, úgyhogy ma is bele-belekaptam az egyik tárgyba is, másik tárgyba is... Meg aztán, mikor már kezdett tele lenni a hócipőm, felálltam és a könyvtárban csak úgy nekiindultam keresgélni a kigondolt szakdolgozat témámhoz anyagot. Mert bizony hamarosan hivatalosan is témát kell választanom. Félek, de leginkább jólesően izgulok miatta. Mert ez már kicsit olyan elköteleződés egy adott szakirány felé... De terveim egyelőre (főleg babonából) még titkosak! Két ötletem is van, de mindkettő olyan, amit több klinikumban is "el lehet adni". No, de ennél többet igazán nem mondhatok. :)
Kategória: rólam szól |
0 komment
clarisssa @ 2012. jan. 7. 22:34
Új év első második napján sikerült úgy elbarmolnom a firefoxot, hogy jóatyám telefonos segítségével és intenzív hajtépéssel sem sikerült normálisan működő böngészőt csinálni belőle, csak egy kénye-kedve szerint, de leginkább igen gyakran lefagyó IE-klónt.
Áttértem a Google Chrome-ra. Még ismerkedem vele, de egyre jobban tetszik! Okos is, szép is. :)
Csak aztán remélem, ezentúl nem lesz guglizható az összes jelszavam és levelezésem...
Kategória: rólam szól |
2 komment
clarisssa @ 2012. jan. 6. 18:43
A labda egy betört ablakon keresztül leesett az alagsori folyosóra.
Az egyik gyerek, a házmesterék tizennégy éves kislánya, lebicegett érte. Szegénykének a villamos levágta a fél lábát, s boldog volt, ha labdát szedhetett a többieknek.
Az alagsorban félhomály terjengett, de azért feltűnt neki, hogy egy sarokban mozdult valami.
- Cicus! - szólt oda a falábú házmesterkislány. - Hát te hogy kerülsz ide, kiscicám?
Fölkapta a labdát, s ahogy csak tudott, elsietett vele.
Az öreg, csúnya és rossz szagú patkány - őt nézték cicának - meghökkent. Így még nem beszélt vele senki.
Eddig csak utálták, szénnel hajigálták, vagy rémülten elmenekültek előle.
Most jutott eszébe először, hogy milyen más lett volna minden, ha történetesen cicának születik.
Sőt - mert ilyen telhetetlenek vagyunk! - mindjárt tovább szőtte ábrándjait. Hát még ha falábú házmesterkislánynak születik?
De ez már túlságosan szép volt. Ezt már el se tudta képzelni.
Kategória: idézet |
0 komment
clarisssa @ 2012. jan. 3. 11:58
Hát, most még kicsit hadilábon állunk mi ketten, kicsit szöttyögősen indult számomra ez az év... De tudom, érzem, hogy lesz ez még jobb és jól kijövünk majd egymással! Most még konok, idegen, barátságtalan, én pedig érzékenyen reagálok ridegségére. Talán még túl erős kötődésem idősebb testvéréhez, a hátunk mögött hagyott 2011-hez. Megszerettem őt, kellemes emléket maga mögött hagyva távozott, pedig vele sem voltunk mindig jóban, sőt!
Így lesz ez majd 2012-vel is... Megmutatom neki az igazi, erős önmagam, meg azt, hogy mi mindent tanultam nővérkéjétől... és ha ez megtörtént, majd vele is barátok lehetünk.
Kategória: rólam szól |
0 komment
clarisssa @ 2011. dec. 30. 21:05
Naaagyon nincs kedvem tanulni... vagyis kedvem éppen lenne, csak fáradt vagyok és nyűgös. No meg épp rajtam van a dili. :) Már nem tudom mivel húzni az időt, ezért odamegyek a karácsonyfához és elkezdem piszkálni a díszeket.
- Á, ez a dió itt nagyon nincs jó helyen, takarja a hóember... Átteszem inkább máshova... Itt jó is lesz. ... De ez a gömb sincs jó helyen, belelóg a girland... De hova is tegyem... Na, itt jó lesz. ... Amúgy szerintem egy csomó díszt máshová kéne pakolni... Hm, díszítsük újra a fát... (csillogó szemekkel rikoltva) Szedjük le az összes díszt és pakoljuk fel újra, jóóó?
- Persze kislányom.
- Tényleeeg? De jó!!! :]
- Igen. Jövő karácsonykor pontosan ezt fogjuk csinálni.
Pfff... nincs mese, visszaülök tanulni.
Kategória: sziporka |
0 komment
clarisssa @ 2011. dec. 23. 10:16
Mai SMS-ek:
én (hajnalban): basszus, nem tudok semmit, meg fogok bukni, 2 órát aludtam, mindjárt hányok, az estét tuti lemondom
Kollegina (reggel): nem buksz meg... ha meg mégis, visszamész máskor, de este akkor is jól bekrampampulizunk, ehhez ragaszkodom!
én (vizsga után): 5-öst kaptam... :)
Kollegina: majom...
Szóval, a lényeg: a vizsgázást 2011-re ezennel hivatalosan is befejeztem! :)
Már "csak" 6 vizsgám van hátra a 14-ből...
Kategória: mesélős, rólam szól, sziporka |
8 komment
clarisssa @ 2011. dec. 20. 21:26
Rászoktam a könyvtárban való tanulásra. Már törzshelyem is van az olvasóteremben, pontosan Márai és Örkény között szoktam ülni.
Klassz társaság. :)
Kategória: rólam szól |
0 komment
clarisssa @ 2011. dec. 12. 20:24
Jaj, nem értem én a fiúkat... a kedves fiúkat és a rossz fiúkat sem.
Bár, ha belegondolok... egy kedves fiúval ez egy mosolyogva évődő, fejcsóválós "jaj", míg a rossz fiúval ugyanez egy pityergős "jaj" volt.
Nagy különbség!
Kategória: rólam szól |
0 komment
clarisssa @ 2011. dec. 10. 11:04
Most olvastam, hogy jövő héten már megint/még mindig 8-10 fokok lesznek, karácsonyra viszont ideérnek a hófelhők!
Nos, mivel én 23-án még vizsgázok, 24-énél hamarabb esélytelen, hogy haza tudjak menni. Már most elkezdek imádkozni, hogy haza is érjek...
Kategória: rólam szól, szemlélem a világot |
0 komment
clarisssa @ 2011. nov. 30. 23:34
Mindig elfelejtem, hogy ha Kolleginával találkozom, akkor rövid idő alatt hasfájdító röhögésbe fog torkollni az este. :) Ma bőven volt behozni valónk, szeptemberben találkoztunk utoljára, olyan hyperelfoglaltak vagyunk mostanában mindketten. De persze megint alakítottunk, volt itt minden, szalmában hempergőzéstől kezdve Mikuláson át kisgyerekek szexuális zaklatásának lefüleléséig.
Tökéletes posttraumás (demó utáni) este. :)
Kategória: mai nap |
0 komment
clarisssa @ 2011. nov. 27. 13:05
Kedves barátnőm épp a minap mesélte, hogy szülővárosának kórházában (ahol első rezidensi évét töltötte és ahol 1-jétől ismét dolgozni fog) két pletyka kering róla. Az egyik szerint férjhez ment és gyereket vár, a másik szerint meg egy hatalmas céda, és ezt most még szalonképesen fogalmaztam meg, nem pedig úgy, ahogy az ó fülébe eljutott a hír. Az elsőnek nem igazán jöttünk rá a forrására, maximum az lehet, hogy összekeverték a nővérével (és 4 évvel lemaradtak az időben). A második pletyka viszont onnan ered, hogy barátnőm gonosz módon együtt kávézott volt lakótársa volt kedvesével, amit egy "jóakaró" egyből úgy fordított le, hogy kivetette rá a hálóját...
Nos, nem tudom, rólam milyen pletykák keringenek, de igyekszem nem is foglalkozni az ilyesmikkel. Néha persze engem is utolérnek, de többnyire csak jót nevetek az egészen. A kedvencem eddig az volt (épp fent említett barátnőm adta tudtomra), hogy állítólag meztelen képeket tettem ki magamról az iwiwen. Az igazság az, hogy tényleg volt kitéve egy kép (festmény!), amin egy padláson, egy ócska ágyon ült egy lány, haja eltakarta a melleit és fejét leszegve, szomorúan nézett maga elé. A címe csak ennyi volt: "Alone". Tetszett a kép, kifejezte akkori lelkiállapotomat, ezért is tettem ki. De eszembe sem jutott, hogy bárkiben is felmerülhet, hogy én voltam a modell... Aztán amikor anyukámnak is gratulált egy ismerőse, hogy a lánya milyen csinos azon a képen, akkor jobbnak láttam eltüntetni.
De van most egy friss pletyka is rólam. Minden azzal kezdődött, hogy kb. egy hónappal ezelőtt összebarátkoztam egy évfolyamtársammal. Semmi extra, csak beszélgetünk, egyszer-kétszer egymás mellett ülünk órán, egyszer együtt is ebédeltünk, sőt, voltunk sütizni is. Nagyon kedves fiú, tudjátok, az a típus, akinek mindenkihez van egy kedves szava. Az évfolyamon szinte mindenki ismeri.
Nos, a héten hárman is nekem szegezték a kérdést: ti most jártok? Komolyan mondom, az eszem megáll. Ha már szóba állok egy ellenkező neművel, akkor az már csakis ezt jelentheti?
Bele sem merek gondolni, hogy mi lesz a legújabb pletyka, ha kiderül, hogy kihasználva a vizsgaidőszak előtti utolsó "laza" hetet, két este is kimozdultam itthonról és az éjszaka közepén mindkétszer haza is lettem ám kísérve, csak épp más-más fiú által. Tény, hogy egyik alkalommal sem kértem, de hát az én évfolyamtársaim/barátaim már csak ilyen lovagiasak. Vagy, ki tudja, lehet, hogy csak azt gondolják, szakítottunk a Kedves Fiúval (elvégre a péntek délutáni előadáson nem egymás mellett ültünk) és rám fér egy kis támogatás...? ;)
Kategória: mesélős, rólam szól |
7 komment
clarisssa @ 2011. okt. 23. 18:40
Vajon erősebb tudok lenni saját magamnál?
Vajon félre tudom tenni mindazt, amit az eszem súg és amitől félek, csak azért, hogy minden pajzsot eldobva, őszinte nyugalommal tudjak előlépni és azt mondani: "ide lőj!"?
Vajon kibírom ezután a lövést is, csak azért, hogy adhassak egy esélyt a legerősebb, legmélyebb vágyamnak, amit még kimondani sem merek... annak, hogy a lövés helyett vagy után, vagy akár a huszadik sorozatot leadva valami más válasz is várhat ott rám?
A fenébe is, hiszen ez az egy árva esély minden kockázatot megér, nemcsak a feltételezettet, hanem a bizonyosat is!
Kinevetnek, őrültnek fognak hívni és mazochistának, de én az az ember akarok lenni, aki nem bújik el, hanem az érzelmeit követi, felvállalva ezzel akár a biztos bukást is.
Ha meginognék, akkor pedig emlékeztetem majd magam: még ha beledöglök is, azáltal, hogy nincs más út a vágyam felé, értelmetlenné vált a veszéllyel és a kockázattal foglalkozni. Nincs helye kételynek és félelemnek, ha pedig ezek elillantak, nem marad más, csak az érzelmeim. Ha pedig ezt nézzük, akkor már nyertem is...
Kategória: |
0 komment
clarisssa @ 2011. aug. 27. 20:07
Amikor nagyon vársz valamit és minden napod minden percében csak és kizárólag ezen jár az eszed, de mégsem történik meg... akkor csak idő kérdése, hogy végre belásd: fel kell adnod, mert ez nem rajtad múlott.
És mikor már tényleg nem gondolsz rá és észrevétlenül elengeded, mint egy lufit, sőt, lassan kezded magad megkönnyebbülve érezni... akkor viszont tutira megtörténik az, amit korábban úgy vártál.
A kérdés ilyenkor már csak az: mit kezdesz vele?
* A cím magyarázata egyszerű: beadtam a derekamat, belenéztem, és most én is HIMYM-függő lettem. A best of Barney-ból választhattam volna a "Legen... - wait for it - ...dary"-t is, de ez a sztori cseppet sem az. "Csak" egy egyszerű "true story"...
Kategória: lelkizős/filózós |
0 komment
clarisssa @ 2011. aug. 21. 21:01
"Semmi sem blokkolja annyira kreatív és cselekvési energiáit, mint amikor azt gondolja valamiről, hogy az rendkívül fontos. Ilyenkor hirtelen óriásivá dagad az adott feladat és azt sem tudja, hol kellene nekilátnia. Ne gondolkodjon sokat, egyszerűen csak fogjon hozzá és mindig tegyen meg egy lépést!"
Nem tudom, mit jelent ez a jóslat mai napot tekintve, hiszen majd' az egész napot a természet lágy ölén töltöttem, de azt hiszem, ez a pár sor mégis nagyon fontos, mert ebben ám benne van az egész életem és minden jövőre vonatkozó tervem is.
Kategória: rólam szól |
0 komment
clarisssa @ 2011. aug. 11. 9:21
Milyen nagyszerű is úgy felébredni reggel, hogy: ohó, holnap indulok nyaralni! :)
Milyen nagyszerű is úgy felébredni reggel, hogy NINCS izomlázam, pedig előző nap rekord hosszúságú túrán voltam! Azt azért nem mondom, hogy a talpamban nem érzem a megtett kilométereket, de az is tuti, hogy legközelebb jobban megnézem azt a hülye térképet, mert lélekben fel kell készítenem magam ha még egyszer ilyen meredek ösvényen kell felkapaszkodnom egy hegycsúcsra...
Ennél nagyszerűbb már tényleg csak az lehetne, ha nem róla álmodtam volna éjszaka. Ha végre ki tudnám tépni az emlékeket, az érzelmeket, és úgy összességében, A Srácot a szívemből. Csak hát az a baj, hogy egy egész kis kényelmes, összkomfortos kastélyt rendeztem be ott neki, csupa szeretetből és kötődésből felépítve, de odáig még nem jutottam el, hogy képes legyek önkezűen porig rombolni az egészet. Hogy ne neki akarnám elmesélni az összes túrázós élményemet, hogy ne vele akarnék holnap nyaralni indulni, hogy ne őt várjam minden szembejövőben az utcán...
Kategória: lelkizős/filózós, rólam szól |
0 komment
clarisssa @ 2011. aug. 6. 9:40
Hát, nem tagadom, nem így terveztem ezt a nyarat. Tudom, hogy itt csak az eddigi három túrázásról írtam, de közben olyan események gyűrűztek be az életembe, amiknek egyáltalán nem lett volna szabad. Nem lett volna szabad engednem sem, de sunyi módon pont az érzelmeimmel visszaélve gyűrtek maguk alá. Az érzelmeimet meg ugye én nagyon nehezen tudom kordában tartani.
Több, mint 1 hónapom (SZABAD hónapom) ment el értelmetlenül, a lelki gubancok és az arcomon megjelent új ráncok hatása pedig nem is számszerűsíthető. Amit leginkább bánok, hogy elpuskáztam egy gyakornoki állást a kórházban. A környezetemmel goromba voltam, saját magammal szemben meg szokás szerint önpusztító.
De igyekszem másképp szemlélni. Mi az, amit nyertem?
Cinikus énem elsőként azt vágja rá válaszul: egy csomó tapasztalatot, amiből úgysem fogok tanulni. Na jó, remélhetőleg azért csak fogok.
De ott van pl. az unokatesóm, aki 1 éves mosolyszünetünk után olyan sokat adva robbant vissza az életembe, hogy azt én meg sem érdemlem. Ő mozdított ki itthonról, ő vett rá az első túrára is és közben olyan, látszólag egyszerű beszélgetéseket folytattunk, amik nagyon is értékesek voltak.
Jövő héten elutazom a barátnőmhöz Kisvakondiába, most épp ezzel a szervezkedéssel vagyok elfoglalva.
Még 4 hét a nyár, amit a feltöltődésre kell használnom. Aztán itt egy új év, új élet, amiben nem szabad hibáznom. Azt hiszem, most jutok el oda, ahol mindig is lenni szerettem volna.
Kategória: rólam szól |
0 komment
